ANGOL KERINGŐ
Az Angol keringő a húszas években fejlődött ki a Bécsi keringő egyik utódjából, amely a régi „kerek” fordulások mellett már az „egyenes irányú mozgás” új elemeit is tartalmazza. Származási helye után nevezték el „angol keringő”-nek, ezt a nevet azonban csak 1929-től használják a versenyeken, pedig már az 1922-es világbajnokságon is táncolták. Kezdetben előretörekvő tánc volt, ”dance of passing feet”, a Boston és Slox-fox stílusában, később a megnövekedett fordulásoknak köszönhetően az ütem végén a lábakat zárták. A tánc átlós szerkezetet kapott, a jobbra és balra fordulásnál ¾ fordulatot táncoltak, ezt az új, angol tánctanárok által megkoreografált formáját ismerte el 1927-ben az Imperial Society. Ütem: 3/4
TANGÓ
BÉCSI KERINGŐ
Neve a német „waltzen” /forogni, keringeni/ szóból származik. A keringő elődjei a XII.-XIII. században fellelhetők, a minnesangerek idejében. A német „Springtanz” /ugrótánc/-ban lehet a keringő eredetét felismerni. A legtöbben azonban a Dreher-re vagy Landler-re vezetik vissza, a XVI. századtól kezdődően. 1750 körül fordult elő a walzen szó mint táncforma. A Keringő diadalmenete a bécsi kongresszus /1815/ után kezdődött. A nürnbergi tánctanárnak, Paul Krebsnek köszönhető, hogy 1951-ben az osztrák keringőtradíció és az angol stílus összekapcsolását megteremtette, és a Bécsi keringőt mint egyenjogú standardtáncot ismerték el. Ütem: 3/4
SLOWFOX
QUICKSTEP
Forrás: Gertrude Krombholz – Astrid Leis-Haase: Társastáncok: az alapformáktól a versenytáncig
If you are the site owner, please renew your premium subscription or contact support.